Mrs. Lipton, kaphatnék egy csészényit finom teájából és kiváló meggyes lepényéből?

Sajnos, nálam ez nem fellelhető, ellenben egy még kiválóbb, mami-féle meggyes lepénnyel bármikor szívesen megvendégellek, kedves erre járó Ismerős és Ismeretlen. ;)

Mobillal készült, bocsi a minőségért, mamihoz nem vittem a gépemet.

Hozzávalók:

A nagyim csodatésztája, ami az alábbi bejegyzésemben fellelhető. Ha nagy gáztepsiben sütjük, dupla adaggal számoljunk, én egy hagyományos, kb. 35x24 centisben készítettem, tehát 40 dkg liszt, stb...

A töltelék:

- kb. 1 kg magozott meggy (nálam valamivel több volt)

- ízlés szerint rum (aroma is lehet), őrölt fahéj, cukor vagy sütésálló édesítőszer

- két csomag vaníliás cukor

- 2-3 ek. búzadara vagy zsemlemorzsa

Keverjük össze a meggyet a cukorral, rummal és fahéjjal, mehet bele a vaníliás cukor is. Miután kicsit állni hagytuk (jó fél óra nem árt neki), szűrjük le a levét, és a meggyet öntsük a tepsi alján várakozó, előzőleg 2 evőkanál darával/zsemlemorzsával meghintett tésztánkra. Szórhatunk rá még pici cukrot és fahéjat, utána következhet még másfél-két evőkanál dara/zsemlemorzsa. Beborítjuk a második réteg tésztával, lekenjük a tésztakészítéskor megmaradt tojásfehérjével, megszurkáljuk villával, ugorhat is a sütőbe közepes lángon, bő fél órára, míg mosolygós aranybarna nem lesz, egy tűpróbát azért végezzünk.

Célszerű megvárni, míg alaposan kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni, már ha kibírjuk. XDDDD

Hallottam már olyan receptről is, amiben leturmixolják a meggyet, és felfőzik pudinggal. Így kicsit kocsonyásabb a töltelék, nem áztatja el a tésztát. Nálunk nem szereti senki összetrutyizva a meggyet, ezért egészben marad, a zsemlemorzsa tökéletesen megfogja, nem ázik el a tészta. 

Valamikor rászánom magam, és ellesem mamitól a rétestésztát is, mert a meggyes rétese még ezt is übereli. :F

Jelentem, a Mrs Lipton-féle meggyes lepény (ami valójában cseresznyés - vivát magyar fordítás...-, és inkább tortára hajaz) receptjét is felteszem egyszer, még lázasan kutatok utána a neten, mert tényleg a kiválónál nem adjuk lejjebb. :DDDD

Nem az én napom a mai...

...ráadásul még a fele hátra van...:S Kicsit bosszankodós bejegyzés lesz ez, sorry, de néha muszáj kiadni valahol a felgyülemlett stresszt.

Reggel nyolcra elmentem a háziorvosomhoz, aki egy tündéri, jó fej doktornő, de általában akkor is jó sokat kell várni, ha az embernek időpontja van...Most sem volt másképp, annyira mondjuk nem siettem, fél tízre kellett mennem az egyetemre egyik évfolyamtársam vizsgalapjáért (mivel a vizsga külső helyszínen van ebből a tárgyból, nem a suliban). Gondoltam, fél kilenc felé csak bejutok...kis naiv...nem számoltam a táppénzesekkel. Ők mindig előbb bemehetnek, mert letudják gyorsan az adminisztrációt, és ennyi. Naná, hogy voltak vagy tizenöten...

Várok, várok, végre én jönnék, mikor is egy "kedves" férfiember - egyike a türelmetlenebb fajtából való betegeknek - belém köt, hogy ne tolakodjak elé, előbb itt volt, mint én. Az nem lényeg, hogy utánam jött kb. fél órával, csak gondolom nem vett észre a táppénzesek alkotta tömegtől. Egy kedves idős néni meg elküldte melegebb éghajlatra, hogy ott ugasson...XDDD

Lényeg, bent vagyok, kaptam is gyógyszert, mondja nekem a doktornő, egyik kicsit drágább lesz. Kérdezem, mennyi...Hát, olyan kétezer körül. Mondom okés, az egészség a fontos, amúgy is ritkán van bajom, hála Istennek. Most sem torokgyulladás vagy ilyesmi, kicsit felfáztam a szerdai bulin, de ez úgysem lényeg. Megyek a vényekkel a patikába, már semmi stressz, beérek időben a suliba is, az élet szép...Na, ez addig tartott, míg a végösszeget meg nem hallottam...majdnem 4500 Forint...két gyógyszerért...Az első sokk után megkérdeztem, lehet-e felét kártyával fizetni, mert annyi kp nem volt nálam, és abban sem voltam teljesen biztos, hogy a kártyámon is van-e elég. Mondja nekem a patikusnő, megnézzük, elvileg lehet...Magamban, éljen a XXI. század, jobb helyeken ez már nem gond...ok, a Tesco nem jobb hely, de érdekes, ott megoldható. Végül is sikerült, miután kétszer nem vette be a terminál a kártyát, így át kellett menni a másik kasszához. XDDD Komolyan, látni kellett volna a nő fejét, majdnem pofán röhögtem. :DDD Ahogy ott mondta, mintha hülye lennék, h először ZÖÖLD-PIIIN-ZÖÖLD, hát, komolyan...XDDDD Majdnem elfelejtettem, utána a recepción anyu receptjéért, még bő negyed órát vártam, mert épp akkor mentek szünetre. Itt már kezdtem megijedni, kiérek-e időben a suliba, szegény szaktársam biztos már kétszer sokkot kapott a stressztől...hát még én...

Okés, irány a suli, vizsgalap megszerezve, tovább a kórházba, a vizsga helyszínére. Azt már meg sem említem, hányan akartak elütni a türelmetlen autósok, egy idő után fel sem húzza már rajta magát az ember. Megérkeztünk, N bement vizsgázni, én pedig kint várakoztam, mivel a vizsgalapot ugye vissza is kell majd vinnem az egyetemre...nekem...én vagyok szombathelyi, ergo én lettem az évfolyamfelelős még tanév elején, tehát ez a szitu. Amíg vártam, kicsit elbóbiskoltam...XDDD A kórházi alkalmazottak meg jöttek-mentek. Ez az én formám, sosem tudtam ülve aludni, erre tessék. :DDDD Lúzer a köbön...hab a tortán, hogy egy helyes fiatal orvos - mikor már ébren voltam, de félkómás állapotban - megkédezte, én is vizsgázom-e. Én meg a frissen felébresztettek gyilkos tekintetével odanyögtem, kissé emeltebb hangon: nem, én nem, csak vizsgalapot hozok-viszek. X'DDDD Szegény, pedig nem direkt voltam ilyen...de ki, ha én nem vagyok ilyen szerencsétlen néhanapján. :DDDD Így jár, aki sokáig fent van este, keveset alszik, és nem issza meg a reggeli kávéját. :D

Végül szaktársam vizsgája sikeresen lezajlott, mehetett a vonatra, én meg vissza a suliba...szerintem a TO-n már utálnak...de mit tegyek, ha egyszer ez a dolgom.

Sebaj, most két hétig az egyetem közelébe sem megyek! :DDD Vége a vizsgáknak, jön a pihenés. Irigylem a teknősömet, egész nap csak alszik, eszik, meg felfedezőset játszik a terráriumában. Kis rosszaság, azt bezzeg már megtanulta, mikor van kajaidő. Olyankor mindig ott tolong a terrárium elejében, alig várja, hogy kivegyem. :DD Na, megyek egyet alsz, vagyis úgysem lesz belőle túl sok, de megpróbálom. :)

Kaszinó tojás, avagy elmaradt receptek I.

No akkor vágjunk is bele, új év, új receptekkel. :) Azaz, még a decemberi ünnepekről adós vagyok párral, most, hogy sikeresen túl vagyok a vizsgákon, jöhet a blogolás...vizsgák...na, igen, egy tanfolyamos még lenne...ami könnyen ment volna, ha egy OSTOBA - igen, csupa nagybetűvel - hallgatótársunk el nem rontotta volna az egészet. Rövidebben összefoglalva, tíz oldal helyett tanulhatunk hatvanat... Ilyen ideges is rég voltam, belefájdult a fejem is. Naiv vagyok, mert meg tud lepni még mindig, hogy vannak ennyire sötét emberek...és még enyhén fogalmaztam...

Mind1, jöjjön a recept, ami történetesen kaszinó tojás. Sokan sokfélét ismernek, kértem én is pár ismerőstől bevált receptet, de valahogy sosem értek ide, megfeledkeztünk róla. Épp ezért jöjjön a saját verzióm.

Hozzávalók a tojásokhoz:

- 8 keménytojás
- egy teáskanál májkrém
- egy-egy evőkanál tejföl és majonéz, egy kávéskanál mustár
- 3-4 evőkanál franciasaláta-alap zöldségkeverék
- 2-3 dkg vaj vagy margarin
- szárított vagy friss petrezselyemlevél
- só, bors

Az öntethez:

- egy kis pohár tejföl
- majonéz
- só, bors, pici porcukor
- egy ek. étkezési zselatin

Első körben a keményre főzött tojásokat hosszában félbevágjuk, a sárgájukat, és egyik tojás fehérjének a felét villával összetörtjük. Így tizenöt kaszinó tojást fogunk kapni. Hozzáadjuk a májkrémet, a margarint, sót, borsot, apróra vágott petrezselymet és a megfőtt, villával durvára tört franciasaláta-alapot. Ki olyan bolond, hogy pár evőkanál zöldséget megfőz egy adag kaszinó tojás kedvéért, kérdezhetitek. Hát, itt jelzem, én sem, készítettem mellé külön francia salátát, és a megfőtt zöldségekből megfújtam a tojásokhoz szükséges mennyiséget. :D 

A masszának jó sűrűnek kell lennie, ezért csak épp annyi majonézt, mustárt és tejfölt tegyünk bele, hogy még véletlenül se legyen folyós. Fűszerezzük, ha még szükséges, ill. tehetünk bele kevés szardellapasztát, nekem most nem volt, de legközelebb majd kipróbálom. A kész krémet aztán töltsük vissza a tojásokba, és rakjuk le őket egy tálban, szépen egymás mellé, lehet alá pakolni kevés franciasalátát is.

Készítsük el az öntetet, ami sima, mezei tartármártás. Szoktam hozzá egy kis zselatint is keverni (egy evőkanálnyit elkeverek hat evőkanál vízzel, olvadásig melegítem), de nem kötelező, csak jobban néz ki tálalásnál, nem folyik annyira az öntet. Karácsonykor kicsit sokat is készítettem az öntetből, így nem lett olyan szép egyenletes a bevonat.

A tetejére hajszálvékony savanyú uborka szeleteket tettem, és megpöttyöztem piros arannyal. Messziről olyan, mintha paprikával töltött olajbogyó karikák ülnének rajta. :D

Érdemes egy nappal fogyasztás előtt elkészíteni, minél jobban összeérnek az ízek, annál jobb. :)

No, kicsit enyhült a fejfájásom, mire nem jó a blogolás. :) Jól jönne már egy "addig táncolok, míg leszakad a lábam" - buli...vagy szimplán, egy kávé...előbbire szerdáig még várni kell, a hangulat is megjön hozzá addig, remélem.

BUÉK!!!

Örömmel köszöntlek ez új esztendőben,
Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven.
Ne felejtsd, jó népem: a haladás titka,
Ma is, ezután is: imádság és munka.
Küzdj, és bízva bízzál, szükség az imádság,
Emberé a munka, Istené az áldás.
Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön,
Munkában a nóta vidáman csendüljön.
Miben szűkölködünk? - ami még meg nincsen,
A beállott Újévben adja meg az Isten.
Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne,
Megértést és békét a népek szívébe.
Hogy keresztény néped megtérjen és éljen,
Sok szenvedés után boldog időt érjen.
Adjon az Úristen ez újévben víg kacagást, csengőt,
Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt!

Áldott, békés, sikeres új évet kívánok Mindnyájatoknak!

Karácsony

Áldott, békés, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok Mindenkinek!

Calzone, avagy mire nem hajlandó az ember a karácsonyi sütögetés kellős közepén

A calzonét nyilván senkinek nem kell bemutatni, én kb. két hete készítettem először. Pizzát akartak enni anyuék, én meg csavartam egyet a dolgon, kicsit már unalmas volt mindig ugyanúgy sütni. :D A jól bevált pizzatésztámat vetettem be, hirtelen nem is tudom, fent van-e már a blogon...bocsesz, a karácsonyi sütögetés közben kicsit már lemerült az akkumulátorom, újra is kellene tölteni mondjuk egy kis házi pálinkával, amit mami tesója küldött. :D

Na, hol is tartottam? Jah, a pizzatészta. Mi nem szeretjük, ha olyan semmilyen ízű és papírvékony, így a kenyértészta kilőve. Helyette ezt a változatot sütöm, anyu egyik megsárgult pizza szakácskönyvéből, kicsit továbbfejlesztve:

Hozzávalók (3 adaghoz):

- 50 dkg liszt (lehet vegyesen finom- és rétesliszt)
- 2 egész tojás
- fél dl olaj
- egy tk. só
- fél kocka élesztő
- 3 dl tej

Az élesztőt pici cukorral felfuttatom a tejben, majd a többi hozzávalóval kiegészítve lágyabb tésztát gyúrok (a kezünkhöz ne ragadjon!). Szükség szerint tehetünk hozzá lisztet vagy tejet, ha picit lágy vagy kemény lenne. Ezután elküldöm melegebb éghajlatra, és egy órára megfeledkezek róla. Vagyis, nem egészen, ezalatt összeállítom a pizzakrémet (két kis paradicsomkonzervhez ízlés szerint fokhagyma és pizzafűszerek), előkészítem kedvenc feltétjeinket (nálam kukorica nélkül nincs pizza, ehhez jön még a szardínia, esetleg gomba vagy sonka). A tenger gyümölcsei nálam nem igazán nyerők, egyszer ettem olyan pizzát, részletesebben annyi, azóta többet soha...XDDD

A megkelt tésztát három cipóra osztom, kicsit gömbölyítem őket, pihentetem további tíz percet. Utána sütőpapíron kör alakúra nyújtom, kb. fél centi vékonyra, egyik felét lekenem a pizzaszósszal és megszórom a kedvenc feltétjeimmel:

Majd mehet rá némi sajt, ráhajtom a tetejét, és a széleit balról jobbra (vagy jobbról balra, kinek mi szimpatikus :D) haladva összesodrom:

A majdnem kész calzonét átemelem sütőpapirostól egy tepsire, kettő kényelmesen elfér egymás mellett. Bemelegítem a sütőt közepesnél kicsit magasabb hőfokra, amíg melegszik, a tésztánk is kel még egy kicsit. Mielőtt betennénk sülni, megkenjük felvert tojással, és hústűvel picit megszurkáljuk. Mehet is be bő 20-25 percre, közben azért nézzünk rá. :D

Tegnap szintén ez volt az ebéd, anyunak sikerült rávennie a nagy tortasütés és miegymás közepette, hogy készítsek egy adagot. Kicsit sem vagyok ám mazochista konyhafronton. XDDD Ezúttal magamnak is sütöttem, teljes kiőrlésű tésztából egy adagra valót, úgy is nagyon finom. Mondanom sem kell, utána meg sem bírt mozdulni senki jó darabig, én jártam jól, hogy két részletben ettem meg. :D

Két ünnep között még jövök a karácsonyi receptjeinkkel, ma még van egy kis dolgom a konyhában, mielőtt megérkezne a Jézuska. :))))

Teljes kiőrlésű diós kenyér

Ígértem, hoztam is az újabban nagy kedvenc diós kenyeret. Igazából többször sütöttem már, de a mai sikerült a legszebben. Jellemző, akkor állok neki sütögetni, mikor tanulni kellene, de nem tehetek róla, muszáj közben kicsit lazítani, és a kenyérsütés nálam erre tökéletes. :D

Többféleképp kísérleteztem már teljes kiőrlésű liszttel, nálam legjobban a fele-fele arány vált be, azaz fele rész tk. liszt, fele pedig finom- vagy rétesliszt. Így a tészta nem lesz tömör állagú, és a héja is fincsi ropogós.

Hozzávalók:

- 25 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 25 dkg finomliszt
- fél kocka élesztő
- fél dl olívaolaj vagy sima étolaj
- egy teáskanál só
- 1,5 dl tej + 1,5 dl víz
- egy teáskanál ecet
- egy marék durvára vágott dió

A kétféle lisztet a sóval elkeverem, majd az élesztőt belemorzsolom a kevés cukorral elkevert langyos tej és víz keverékébe. Kb. tíz perc kell neki míg felfut, várjunk türelmesen. Használhatunk a friss élesztő helyett szárítottat is, de nálam olyankor sosem lesz az igazi a végeredmény.

Ha felfutott az élesztőnk, mehet a liszthez egy teáskanál ecet kíséretében. Lazán összedolgozzuk a tésztát, mikor már kezd alakot ölteni, öntsük hozzá az olajat. Addig dagasztjuk, míg elválik az edényünktől, ha szükséges, adhatunk hozzá kevés langyos vizet vagy lisztet. A végén lazán hozzáforgatjuk a diót. Mehet is meleg helyre kelni bő egy órára.

A kelesztés végén veknit formázok belőle, a Limarától tanult módon. Beleültetem a sütőpapírral kibélelt kenyérsütő formámba, és hagyom további háromnegyed órát kelni. Ezután apu szerszámos készletéből sutyiban elcsórt szikével - hiába, nem hajlandó megélezni a konyhakéseket, így kiszolgálom magam :D - bemetszem a tetejét három helyen. 

Előmelegítem 220 fokra a sütőt, az aljába bedobok egy vízzel megtöltött mini tepsit, hogy a sütő jó gőzős legyen a kenyérkémnek. Közben a kenyér még kicsit kel, kb. negyed óra, míg a vágások szépen megnyílnak rajta, majd röpülhet a sütőbe. Tíz percig magas lángon süldögél, majd további fél órát alacsonyabb fokozaton. Ha a teteje nagyon pirul, letakarom alufóliával.

Amint készen van - tűpróbával lecsekkolom -, rácsra teszem hűlni, és lespriccelem hideg vízzel, hogy a héja berepedezzen. Jelentem, ez nálam eddig még nem sikerült száz százalékosra, de ettől függetlenül mindig finom ropogós a héja. :D

Ha kihűlt, azonnal frissentartó fóliába csomagolom, így napokig finom puha marad a kenyerünk. :D

Legközelebb már a karácsonyi finomságokkal jövök - ja, most jut eszembe, még egy calzone recept is soros, a kedvenc pizzatésztámból készítettem múlt héten. Addig is hallgassátok meg egyik kedvenc karácsonyi zenémet, szerintem a videó is nagyon jópofa hozzá: